Josip Broz Tito emléke halála után több, mint 42 évvel sem halványul, nevét mai napig rendszeresen emlegetik a politikai és köznapi szférában egyaránt. Titot egyfajta mércének tekintik: egyeseknek a legnagyobb vezető, másoknak épp a kevésbé szép idők szimbóluma – tagadhatatlan azonban, hogy emléke elevenen él a mindennapokban.

Az elmúlt napokban felerősödtek a viták Tito körül, miután pár nappal ezelőtt a 28. Sarajevo Film Festival megnyitóján bemutatták Jasmila Žbanić Emerik Blumról, az Energoinvest egykori igazgatójáról és polgármesterről szóló filmjét. A fesztivál előtti különvetítés – a mellett, hogy rengeteg nézőt vonzott – sok szarajevóiból váltott ki komoly érzelmeket.

Jasmila Žbanić egy, a Radio Sarajevonak adott interjúban elmondta: „A nézőket elbűvölte, amit láttak. Blum jövőképe, zsenialitása, képességei, intelligenciája olyan, ami teljesen magával ragadja az embert. Az emberek elérzékenyültek, amikor felidézték, hogyan vált Bosznia-Hercegovina rövid idő alatt a II. világháború utáni lepusztult országból fejlett, sikeres, modern állammá. Látva, milyenek voltunk, sírtak a büszkeségtől. Aztán sírtak a szomorúságtól azért, ahol ma tartunk.”

„A munka- , erkölcs- és életfilozófián keresztül Blum megmutatta az utat a sikeres munkavégzéshez és üzletkötéshez, a társadalom fejlődéséhez. Amit Blum felépített, azt ma lerombolják. Az elmúlt harminc év politikai célja az, hogy felejtsük el, hogyan éltünk és elfogadjuk, hogy a mai a normális. Nem kell ünnepelni Blumot, aki egy romokban heverő, írástudatlan Bosznia-Hercegovinából épített dollármilliárdos üzleteket, adott ezreknek ösztöndíjat, munkát, lakhatást, vagy nyári vakációt.”

Az 1970-es években 23 ezer alkalmazottal, 52 gyárral, a nyolcvanas években pedig több mint 50 ezer alkalmazottal és száz céggel, gyárral és tudományos intézettel dolgozott. Hol tartunk ma, harminc évvel a háború kitörése után? Nincs jövőkép, nincs előremutató program. Az egyetlen jövőkép, amit az ország fel tud mutatni a konfliktus, a háború, a sebezhetőség.”

Bár a film jelenleg is gyártási fázisban van és a rendező felkérte Szarajevó polgárait a birtokukban lévő magánarchívumok közzétételére, míg egyesek lelkesen üdvözölték a történet feldolgozását, mások úgy ítélik meg, a korszak nem érdemli meg a dicséretet. A téma még inkább aktuális most, a bosznia-hercegovinai választások közeledtével, ahol a titói szociális jólét amúgy is gyakran áll szemben a jugoszláv szocializmus negatív példáival. Jellemző, hogy a volt Jugoszlávia előnyei és hátrányai Tito személyén, a titoizmus paradigmáján keresztül kerülnek bemutatásra.

Pro és kontra nézetek

Tito ma is gyakran jelent politikai inspirációt a kor közszereplői számára, hogy véleményt nyilvánítsanak. A jelenlegi pártokat (vagy egymást) kritizáló politikusok megszólalásaiban újra és újra előkerül a marsall sikeres nemzete, máig lerombolhatatlan emléke. Kritikusai ezzel szemben gyakran emlegetik a szabadság hiányát, az elnyomást, a háttérben rejlő gazdasági válságot.

Photo: sarajevotimes.com

Husnija Kamberović boszniai történész így írja le a jelenséget:

„Tito valóban egy történelmi időszakot szimbolizál és az időszakhoz való viszonyulás az ő személyéje iránt érzett érzelmekben nyilvánul meg. Sokan kritikák nélkül, pozitívan viszonyulnak az elnök örökségéhez és Tito Jugoszláviáját úgy mutatják be, mint ahol „folyt a méz és a tej”. Mások csak erőszakról, a szabadságjogok eltiprásáról beszélnek. Az 1945/46 utáni elnyomás, az 1950/51-es éhínség és az 1970-es évek jóléte nem ugyanaz. Mégis mind Tito volt, vagyis az, amit szimbolizál.”

A Tito iránt érzett alapvető érzések, amikkel ma rendelkezünk képesek a szélsőségekig kimozdulni. Amikor politikai célok elérésére van szükség, mindenki használja, amikor pedig a szélsőséges politikát kell igazolni, a volt Jugoszlávia legrosszabb példái kerülnek elő.

Ennek ellenére Tito ma is él azok történeteiben, akik dühösek a mai politikára és az etnikumok közti problémákra, ideális példaként említve az egykori elnök oktatási rendszerét, az egészségügyi és szociális ellátást.

„Tito és a szocializmus egy másfajta társadalmat hozott létre, amely ugyan nem tudta felépíteni az egyenlők társadalmát, mégis jóval kevesebb volt a különbség az emberek között, mint ma. Ezért van az, hogy az alacsonyabb társadalmi osztályoknak jóval több okuk van pozitívan gondolkodni Tito korszakáról, míg az új elitek igyekeznek minél jobban elszakadni a korszaktól, bár vagyonuk jelentős részét a titoizmusban keletkezett birtokok privatizációjával szerezék„– mondta Kamberović.

„Pozitív tapasztalatokat kell meríteni mindabból, amit Tito elnök jól csinált és tanulni kell minden rosszból, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Végtére is erre szolgál a történelem.” – tette hozzá.

Forrás: Klix.ba ; Radiosarajevo.ba

Kiemelt kép: http://www.stacjabalkany.pl/smierc-tito/