fotó: nkp.ba 

1994. február 5-én, pár perccel dél után egy Mrković irányából kilőtt 120 mm-es aknagránát csapódott a szarajevói zöldségpiac betonjába, ahol éppen több száz ember vásárolt. A hivatalos adatok szerint 67 civil vesztette életét és 139-en megsebesültek. Miután a sérülés következtében Hamburgban kezelt áldozat is életét veszítette, a halálos áldozatok száma 68-ra emelkedett.

Az 1992-től 1995-ig tartó bosznia-hercegovinai háború idején Szarajevó legforgalmasabb piaca, Markale volt az egyik lehetőség az ostromlott város lakóinak ellátására élelmiszerrel, illetve minden mással, ami bármilyen módon segíthette a város polgárait a háború és az ostrom nehéz napjainak túlélésében.

A Markale elleni merénylet heves nemzetközi reakciókat váltott ki, miután néhány óra elteltével Alija Izetbegović 17 ország elnökének, az Európai Uniónak, az EBESZ-nek, az ENSZ és NATO főtitkárának küldött levelében a beavatkozást sürgette. Butrosz Butrosz-Gáli levelet küldött a NATO főtitkárnak, amelyben a 824-es és a 836. sz-ú határozatra hivatkozva azonnali légicsapásokat sürgetett a szélsőséges szerb tüzérségi állások ellen.

Forrás: Aljazeera

 A piacon történt mészárlást megelőző napon, 1995. február 4-én három lövedék összesen 9 halálos áldozatot követelt és 18 civilt megsebesített; az áldozatok humanitárius segélyért és élelmiszerért sorakoztak Dobrinján. A civilek ellen elkövetett merénylet következtében Michael Rose tábornok, az UNPROFOR újonnan kinevezett bosznia-hercegovinai parancsnoka a bűnösök mielőbbi felderítését és a beavatkozást indítványozta, azonban továbbra is féltette az UNPROFOR katonáit a légicsapások eredményeképpen bekövetkező szerb megtorlástól Bosznia-Hercegovina egyéb területein.  Stanislav Galić, a Boszniai Szerb Köztársaság Szarajevó-Romanija hadtestének parancsnoka a vezérkar korábbi parancsának megfelelően ugyanis elrendelte, hogy a szerb köztársasági hadsereg minden egysége alkalmazzon zsarolást és nyomásgyakorlást a légicsapások elkerülése érdekében, amennyiben az mégis megtörténik, az UNPROFOR és más külföldi humanitárius szervezetek erőit el kell fogni és túszként kell tartani addig, amíg a NATO a légicsapásokat le nem állítja. A helyszínen tartózkodó katonák életéért való aggódás és az ENSZ tisztviselők túszul ejtésétől való félelem egyértelmű okai voltak annak, hogy az UNPROFOR bosznia-hercegovinai képviselői sokáig hivatkoztak arra, hogy „nem lehet tudni, ki lőtte ki a gránátot”, visszatartva ezzel a NATO beavatkozást.

Fotó: Institute for Research of Crimes Against Humanity and International Law

A következő napokban az ENSZ és a NATO több tárgyalást hívott össze, az UNPROFOR bosznia-hercegovinai parancsnoka azonban igyekezett meggyőzni a feleket, hogy ne sodorják háborúba a Nemzetközi Közösséget és tűzszünetre, illetve egy négypontos megállapodás aláírására szólította fel a feleket.

Az Észak-Atlanti Tanács 1994. február 9-i ülésén azonban ultimátumot fogalmazott meg, amely az alábbiakat tartalmazza:

1. Felháborodásának ad hangot a válogatás nélküli támadások miatt, amely az elmúlt napokban Szarajevó lakosságát sújtották
2. Kimondja, hogy Szarajevó ostroma folytatódik, az ebből eredő tragikus polgári áldozatokért a boszniai szerbeket terheli a fő felelősség
3. Emlékeztet arra, hogy 1994. január 11-én a Szövetség tagjainak állam- és kormányfői megerősítették, hogy a szövetség 1993. augusztus 2-i és 9-i határozatával összhangban kész légicsapásokat végrehajtani Szarajevó teljes elzárásnak megakadályozása érdekében
4. Elítéli Szarajevó folyamatos ostromát és annak befejezése érdekében felszólít a boszniai szerb erők nehézfegyvereinek (beleértve a harckocsikat, tüzérségi fegyvereket, aknavetőket, rakétavetőket és rakétákat) tíz napon belül történő kivonására, vagy átcsoportosítására és az UNPROFOR ellenőrzése alá helyezésére Szarajevó központjától 20 kilométeres körzetben, illetve Pale központjától két kilométeres távolságban
5. Felszólítja Bosznia-Hercegovina kormányát, hogy ugyanezen időszakon belül helyezze a birtokában lévő nehézfegyvereket a fent leírt szarajevói tilalmi zónába az UNPROFOR ellenőrzése alá és tartózkodjon a város jelenlegi konfrontációs vonalain belülről indított támadásoktól
6. Úgy határoz, hogy 1994. február 10., 24:00 (GMT) után tíz nappal a szarajevói tilalmi övezetben talált bármely fél nehézfegyverei, hacsak nem az UNPROFOR ellenőrzése alatt állnak, közvetlen és alapvető katonai támogató létesítményeikkel együtt NATO légicsapásoknak lesznek kitéve, amely az ENSZ főtitkárával szoros együttműködésben kerül végrehajtásra és összhangban lesz az Észak-atlanti Tanács 1993. augusztus 2-i és 9-i határozataival;
7. Elfogadja az ENSZ-főtitkár február 6-i kérését és ennek megfelelően felhatalmazza a Szövetséges Erők Dél-Európa főparancsnokát, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete kérésére légicsapásokat indítson tüzérségi vagy aknavetős állások ellen Szarajevó környékén (beleértve a tilalmi zónán kívülieket is), amelyeket az UNPROFOR szerint a polgári lakosság elleni támadásra használnak;

 Az ultimátum ez alkalommal – elsőként – határozott intézkedést helyezett kilátásba, és mivel az a fegyverek számának jelentős csökkenéséhez vezetett, bízni lehetett a pozitív fejleményekben. Mivel azonban a dokumentum nem tett említést a lehetséges légicsapások Biztonsági Tanács általi jóváhagyásáról, Oroszország február 10-i nyilatkozatában aggodalmát fejezte ki a tervezett légicsapások jogszerűségét illetően és újabb BT ülés összehívását sürgette, a február 14-15-i egyeztetések azonban nem hoztak új eredményt. Az a 836. számú határozat ugyanis, melyet 1993-ban Moszkva is megszavazott jogalapot biztosított a NATO ENSZ BT felhatalmazás nélkül történő beavatkozására és mivel a BT tagok jelentős része továbbra is a szerb agresszió megfékezését látta egyetlen lehetőségnek, nem volt esély a határozat megváltoztatására.

 Az intézkedés a fegyverek számának jelentős csökkenéséhez vezetett és a pozitív fejleményekre való tekintettel a légicsapások – a Markale ellen elkövetett második merényletig – elmaradtak.

Forrás:

• MASSACRE AT MARKALE MARKET FEBRUARY 5, 1994. | dr. sc. Merisa Karović-Babić | Institute for Research on Crime Against | humanity and international law, University of Sarajevo
• Bosznia-Hercegovina 30 éve a NATO felé | Fülöp Dóra | Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar