(Fotó: a szerző archívumából)
28 év telt el azóta, hogy 1995. július 11-én szerb szélsőségesek a Potočariban összegyűlt bosnyák férfiak és fiúk mészárlásába kezdtek. Ahogy minden évben, idén is további feltárt maradványok temetésére kerül sor, így július 11-én 30 áldozat kerülhet a Potočari Emlékközpontban található végső nyughelyére. Az idén temetésre kerülő áldozatok között van négy kiskorú, a legfiatalabb áldozat Elvir Salčinović, aki mindössze 15 éves volt, amikor megölték. Földi maradványait egy Zvornik melletti tömegsírból exhumálták 2001-ben. A népirtás mintegy 1000 áldozatát továbbra is keresik.
A srebrenicai események
1995. július 6-án hajnali három órakor a boszniai szerb hadsereg támadást indított Srebrenica ellen. A dél felől előrenyomuló szélsőséges szerb csapatok (VRS - Vojska Republike Srpske) felgyújtották a bosnyák házakat, így civilek ezrei kényszerültek a közeli Potočari városában lévő ENSZ-bázisra menekülni, ahol több száz holland katona állomásozott. Az ARBiH (Armija Republike Bosne i Hercegovine – Bosznia Köztársaságának Hadserege) katonáknak nem sikerült megakadályozniuk, hogy a holland csapatok elhagyják megfigyelőállásaikat, amelyek a szerb erők előrenyomulásával egymás után estek el. Július 9-én a VRS már csak egy kilométerre volt Srebrenica városközpontjától. Bár a bosnyák hadsereg július 10-én ellentámadást indított, a várt siker elmaradt. Július 11-én Ratko Mladić tábornok az összegyűlt újságírók tömege előtt kijelentette: „Egy újabb nagy szerb ünnep előestéjén a szerb népnek ajándékozzuk ezt a várost... Eljött az idő, hogy bosszút álljunk a törökök tetteiért."
Ugyanezen az éjszakán mintegy 15 000 bosnyák férfi gyűlt össze Šušnjar és Jaglić környékén, akik az erdőn keresztül próbálták elérni a szabad (nem a Vojska Republike Srpske által felügyelt) területeket. A Republika Srpska seregei az ezen az úton indult férfiak kétharmadát már az erdőben elfogta és megölte – az út később a Marš smrti, vagyis a Halálmenet nevet kapta. Eközben az ENSZ felügyelete alatt álló Potočari bázis megtelt menekültekkel. Mire a VRS – az ENSZ erők ellenállása nélkül – átvette a terület irányítását, itt körülbelül 6.000 ember tartózkodott, míg további 20.000 a környező gyárépületekben keresett menedéket. Az élelmiszer- és vízhiány mellett bosnyák túlélők a szerb szélsőségesek által elkövetett erőszakról is gyakran számolnak be.
A VRS csapatai megkezdték a férfiak és fiúk családjuktól való elválasztását. A nőket, gyerekeket és időseket buszokra ültették és – többségében – Kladanjba szállították. A férfiakat és fiúkat egy bratunaci fogvatartási helyre vitték, legtöbbjüket soha többé nem látták élve.
Mindössze egy hét alatt a Vojska Republike Srpske csapatai több mint 8000 bosnyák férfit és fiút végeztek ki Srebrenicában és környékén.
(Fotó: AP Photo/Darko Bandic https://osce.usmission.gov/on-the-26th-anniversary-of-the-srebrenica-genocide/ )
Tömeges kivégzések Potočarin kívül
Az első nagyobb tömeges kivégzésre a Cerska-völgyben került sor 1995. július 13-án. Az áldozatokat - 14 és 50 év közötti férfiakat – felsorakoztatták az út egyik oldalán, miközben a VRS katonái a másik oldalról lőttek rájuk. Három férfi kivételével az áldozatok (150 fő) mind civilek voltak és sokan összekötözött kézzel haltak meg.
Ugyanezen a délutánon a VRS katonák kézigránátokkal, puskákkal és páncéltörő fegyverekkel több mint 1300 embert öltek meg egy kravicai raktárban. Az áldozatok többségét menekülés közben fogták el. Bár a legtöbb áldozattal puskalövés végzett, néhányuk esetében késes sebeket találtak, így a nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy a helyi lakosok valószínűleg szerepet játszhattak a halálukban.
A menekültek erőszakos deportálására használt autóbuszok megálltak Tišča városában, ahol nők és gyerekek kénytelenek voltak gyalog folytatni az utat Kladanjba. Néhány férfi sikeresen feljutott az induló konvojra, őket Tišcára érkezéskor elválasztották a többiektől, telefondróttal összekötözték a kezeiket és kivégezték őket.
Július 14-én kora reggeltől a VRS katonái mintegy 1000 foglyot vittek Orahovac városába. A foglyokat egy iskola túlzsúfolt tornatermében tartották étel és víz nélkül, ahol az áldozatok meg voltak győződve arról, hogy átadják őket az ENSZ-nek. Ehelyett a VRS katonák bekötötték a szemüket, és az iskolától egy kilométerre felsorakoztatták, majd lelőtték őket.
Az utolsó, mintegy 1000 embert számláló tömeges kivégzést Kozluk város közelében hajtották végre július 15-16-án.
A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia) és a régió bíróságai több mint 50 személyt ítéltek el a népirtás tervezéséért és az abban való részvételért egyéni és parancsnoki felelősség miatt.
1995. július 11. az emberiség történelmének egyik legsötétebb napja.
Forrás: Genocid u Srebrenici / Memorijalni Centar Srebrenica
https://srebrenicamemorial.org/bs/stranica/genocid-u-srebrenici/26
Spisak žrtava genocida koje će danas biti ukopane u Memorijalnom centru Srebrenica - Potočari | Avaz.ba
https://avaz.ba/vijesti/bih/842757/spisak-zrtava-genocida-koje-ce-danas-biti-ukopane-u-memorijalnom-centru-srebrenica-potocari
