Forrás: Klix.ba 

Josip Broz Tito jugoszláv államelnök 1980-as halálát követően a régióban meggyengülni látszott az akarat a korábban virágzó szövetség fenntartására. A gazdaság gyengülésével, a politikai ellentétek erősödésével egyre több nemzet törekedett arra, hogy útját a nyugati demokrácia felé vezető úton folytassa. Horvátország, majd Szlovénia függetlenségének kikiáltása után megkezdődött a délszláv válság, mely olyan új kihívásokkal szembesítette Európát, amelyekre a II. Világháború óta nem volt példa. 
1992-ben Bosznia-Hercegovina népszavazással szintén függetlenedéséről döntött. Bár a horvátországi háború után a jelentős nemzetközi szereplők már figyelemmel kísérték a régió eseményeit, a három államalkotó nemzetből álló ország társadalmi töredezettsége olyan nem várt fegyveres konfliktust eredményezett, amely a globális biztonsági-, katonai- és politikai helyzetet is megváltoztatta.

Si vis pacem, para bellum (Ha békét akarsz, készülj a háborúra) és Pazi snajper (Vigyázz orvlövész) feliratok egy Szarajevó közeli, lerombolt hotel falán - a szerző felvétele

Az egykor virágzó, pezsgő város akkoriban leginkább katasztrófafilmek jeleneteihez volt hasonlítható. Három és fél éves ostroma alatt a városban nem volt lakossági víz-és áramellátás, a környező hegyekből pedig szélsőséges orvlövészek vadásztak a polgári lakosság munkába, iskolába igyekvő tagjaira, miközben naponta átlagosan 329 gránát hullott a városra. 1993. július 22-én összesen 3777, a városra lőtt gránátot regisztráltak Szarajevóban, amivel a vérengzés beírta magát a modern kori történelem legborzalmasabb eseményei közé.